Azt hiszem, nem ismerek olyan Nőt, aki nem szenved időhiányban. Kevés az a 24 óra, lássuk be.
Kevés ahhoz,
hogy tisztességgel foglalkozzunk Gyermekünkkel,
hogy jusson legalább egy tartalmas óra a Párunkra,
hogy naponta legalább egyszer rátelefonáljunk a Szüleinkre,
hogy odaügyeljünk az egész család egészséges táplálkozására,
hogy a munkahelyi melóban ugyanúgy helytálljunk,
mint a háztartás teendői között,
hogy havonta legalább egyszer eljussunk fodrászhoz, kozmetikushoz,
hogy hetente legalább három edzésünk legyen,
hogy háromhetente egy mozira, vagy színházra is jusson belőle
és akkor még nem érintettem a feltöltődős dumcsit a Barátnőkkel,
vagy mondjuk a jógát és a meditációt, ami nem csak a mi, de egész környezetünk jólétét is szolgálja.
Még nem álmodoztam egy elolvasott könyvről, vagy shoppingról, vagy bármilyen alkotó tevékenységről, amit csak azért űzünk, mert JÓ!
…és még nem esett szó arról, hogy néha kellene egyedül is lenni. Egy órácskára legalább, amikor nem valaki anyukája, lánya, felesége, munkatársa, beosztottja, főnöke, barátnője vagy, hanem csak TE, MAGAD. Egy óra, amikor valaki nem beszél, valami nem csörög, zenél, pittyeg, kattog, kakukkol, figyelmeztet és jelez. Egy olyan óra, amikor csak TE vagy és a gondolataid. Amikor tisztába jössz egy kicsit magaddal, az érzéseiddel, a vágyaiddal, amikor megemésztesz eseményeket, helyreteszel történéseket, konfliktusokat, örömöket.
Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy lelkünknek is ugyanúgy szüksége van az emésztésre, mint a testünknek. Ha az egyik ételt a másikra faljuk anélkül, hogy az előzőt megemésztette volna már legalább a gyomrunk, akkor garantált, hogy ki fogjuk hányni.
Szerintem pont így működnek az érzéseink is. Ha csak nyelünk és nyelünk, és nem dolgozzuk fel az élményeket, akkor előbb-utóbb rá fogjuk hányni valakire lelkünk savanyú tartalmát, és jó eséllyel az egészet egyben.
És messze nem biztos, hogy pont arra, akire a leginkább kellene. Valószínűleg valaki csupán azért kapja a nyakába az „emésztetlen valóságunkat”, mert éppen Ő van kéznél. Így leggyakrabban Párunk és a Gyermekünk kapja meg a beosztását vagy teljesen ártatlanul, vagy bőven eltúlzott mértékben.
És szegények ott állnak nagy, boci szemekkel: most meg mi a fene van? Mit kell úgy kiborulni egy kiömlött almalé, vagy leesett félpár zokni miatt?
S a legszánalmasabb, hogy miközben zúdítunk, mi sem vagyunk tudatában annak, hogy ebben a kirohanásban bizony benne volt az aznapi idióta a munkahelyről, vagy az agresszív sportkocsis az autópályáról, vagy éppen egy irritáló politikus nyilatkozata amit fél füllel hallottunk csupán hazafelé a rádióban.
Szóval Kedveseim, amondó vagyok, találjuk meg magunknak azt a heti egy-két órácskát, ami csak a miénk. Én akkor tudok lelkiismeret-furdalás nélkül „jól lenni”, ha nem a Családomtól veszem el az időt. Például vasárnap este, mikor a Párom éppen a kedvenc filmjét nézi, Miniszupelmen már alszik, s jó eséllyel már senki sem lesz kíváncsi rám.
De valahogy a péntek esték is jók tudnak lenni néha.
A lényeg: ne essünk be a home wellnessbe. Készítsük elő, próbáljunk meg ráhangolódni kicsit. Ha ez egy fürdőkádas légy ott lesz önmagunkkal, akkor tényleg legyen szép rend a kád körül, ne lógjanak mindenhol a száradó ruhák, mert akkor azon fogunk kattogni, hogy mennyi mindent meg kellene még csinálnunk…
Ha egy irányított meditáció lesz a kanapén fekve, akkor legyen rend, friss levegő a nappaliban, gyertya és esetleg egy füstölő bekészítve. Ha a Gyerek legóján át jutunk el a meditációs helyszínre, akkor kevés lesz az az egy óra a lenyugvásra is, nemhogy egy kicsit fel is dolgozzunk. Sőt, érdemes a meditációt vezető hangját is előre meghallgatni, mert már többször találkoztam olyan hangszínű „guruval”, aki hangszíne nem hogy segített volna az ellazulásban, de úgy felpaprikázott, hogy egy fél üveg Irsait is utána kellett küldenem, hogy a meditáció helyett legalább aludni tudjak.
Ha ülőmeditációt választotok, akkor ne a keservesen összekapart egy órában kezdjétek el tesztelni a meditációs párna legkényelmesebb testhelyzetét, mert azzal egy óra bőven elmegy és higgyétek el nekem, a 40. percnél azon fogtok agyalni, hogy „mi a fészkes fenét keresek én itt, ahelyett, hogy a Szex és New York következő epizódján bedobnám a szundit, reggel úgyis rohadt korán kell kelnem.”
No egy kicsit előreszaladtam, de ennyiből már pontosan tudhatjátok, mit is várhattok ettől a témakörtől: lesz itt meditációs tipp kis elmélettel, relax olaj ajánló, fürdősó recept és még sok egyéb ötlet ahhoz, hogy tapasztalataim szerint hogyan érdemes eltölteni ezt a nehezen előteremtett egy órát önmagunkkal.