A második kihívás kör is lezárult. Újabb fordulóponthoz érkezett az életmódváltásom, sok mident át kellett beszélnünk Szilvivel.
Megállt a súlycsökkenés, a változás sem olyan látványos még… Picit hitevesztett lettem. Persze csak egy percre lankadtam, de tény, hogy letörtem.
Aztán jött az Edzőpszichomókusbarátbombanő és egy kicsit helyretett.
Én csak az őszinte beszédben hiszek, számomra minden más felseleges időrablás a rövidke életünkből. Szerencsére Szilvi is így van ezzel, így a finom ebéd egy nagy helyrerázássá avanzsálódott analízis lett!
Amire rá kellett közösen jönnünk:
- az a diéta, ami öt évvel ezelőtt még tökéletes eredményt hozott, ma már valószínűleg nem elég,
- marad a 90 napos diéta, de szénhidrát napon is elfeledjük a sütikét és a fagyikát is, (még cukor nélkül is!), így két keményítőnap lesz egymás után,
- a térdfájás miatt kiesett másfél hét kardió bizony nagyon-nagyon hiányzik, ha nem is futás, de séta kell, azonnal!,
- a kis súlyokat sutba tesszük és jöjjön, aminek jönnie kell!
A nagy beszélgetésnek nagy kínzás lett a következménye: a 45 perc kőkemény izommunka után azt sem tudtam, hol nyílik az autó, olyan fáradt voltam. 5 és 10 kg-os tárcsákkal hasizom gyakorlatok tömkelege, medicinlabdás kargyakorlatok, lábemelős fókazsírtalanítás és még sok-sok nyalánkság próbált meggyőzni arról, hogy nem vagyok már versenyló, de lehet egy shiere-nek is jó tompora! 😀 😀
Köszi Szilvi az edzést, őszintén hálás vagyok érte! Az az igazság, hogy ha valaki be akarja nekem mesélni, hogy ezt a 45 percet én végig tudom csinálni, azt kinevetem!
És tudjátok mi volt a legfantasztikusabb?! Az, hogy Szilvi nem karba tett kézzel állt felettem, nem onnan okoskodott, mint egy szánalmas mindenható! Csinálta velem! Igen, a 10 kg-s tárcsákat is ugyanúgy nyomtuk együtt karra, mindt minden mást! …és ez nagyon jó érzés!
Ott áll mellettem az izmosveréb testével és látom, hogy megcsinálja!!! Akkor nem lehet, hogy nekem nem megy! Látom, hogy neki is kemény! Akkor nekem miért ne lenne az?! Látom a szálkás karját, a gyönyörű vállait… nekem is ilyen kell… vagy ha csak fele ilyen lesz, már akkor is boldog és nagyon-nagyon hálás leszek.
Köszönöm Szilvi, hogy ennyire ügyelsz rám.
Köszönöm, hogy este tízkor rám írsz, hogy hogy vagyok.
Köszönöm, hogy nem csak egy edzetted, hanem a bíztatottad vagyok…