Alapvetően szélsőséges ember vagyok. Vagy nagyon csinálok valamit, vagy sehogy. Mostanában sokat dolgozom rajta, hogy ne legyek ilyen tuskó. Sokkal inkább a balta éle szeretnék lenni, ami jól céloz, és középen hasít.
Sok mindenben sikerült már magamhoz képest viszonyéag nagyot változni. Egyre rugalmasabb vagyok, egyre jobban tudom befogni a számat, egyre kevésbé fontos, hogy elmondjam a véleményem és egyre kevésbé számít mások véleménye – főleg, ha a kutya sem kérdezte. És ettől egyre jobban is érzem magam. Ez nem EGO dolog, ez saját útkeresés. Szeretném végre a saját gondolataimat meghallanai, mások véleményének mérlegelése helyett. Jó lenne, ha végre azt tenném, amit Kicsiicsi jónak lát, s nem azt, amit XPISTA javasol.
Most éppen azon kaptam magam, hogy már megint a pálya egyik szélén döngetem a mellem: ez a hatalmas fogyás-indulat kivette a kezemből az életem néhány területét. Szétnyúztam a térdem, minden nap edzeni akarok, tele a – eredetileg beauty blogak indult – webes naplóm sport bejegyzésekkel, másról alig szólok már. Ha nem edzek, lelkiismeret-furdalásom van, közben gyűlik a vasalni való, a tavaszi nagytakarítás csúszik, a kert úszik, az áfonya ott megy tönkre a bokron a fekete rigó legnyagobb örömére.
Jött a tükör: már megint mint csinálsz Te BAKSZÖRNY?!
…és akkor megszerveztem a spájz kifestését, vettem 18 kg epret lekvárnak, szedtem egy nagy doboz áfonyát a fagyóba, tegnap eltettünk 18 nagy üveg meggy befőttet természetesen xilittel és eritrittel. vasárnap strandoltunk Bodival és ma talán vasalni is fogok már. És emellé jön az edzés szépen, normál ütemben, hogy legyen is eredmény, de az életem se szűnjön meg teljesen.
Vasárnap elindultam kocogni, 4 km ment aszfalton, de a térdem nem örült.
Ma reggel befásliztam, hátha úgy jobb lesz. 4 km-t terveztem mára is. De az első után csörgött a telóm. A Barátnőmmel napok óta üldözzük egymást, hol neki, hol nekem nem volt jó. Hiányzott is, fontos is… Felvettem. Fel biza! 😀 És így esett, hogy 1 km kocogást 3 km gyors séta követett, amit végig trécseltünk, erdei utakon kavirnyásztam, jobbra-balra, csak vittek a nagy, pink cipők, amerre kedvük tartotta. Amikor letettük, jöhetett 3 km kocogás ismét. És tudjátok mi lett az eredmény?!
A legfontosabb: beszélgettem egy jót a Barátnőmmel!
Az eredetileg tervezett 4 km (28 perc) helyett letoltam majd’ 7 km-t, és több mint egy órát mozogtam! Itthon jött még egy kiadós súlyzós edzés, ha már folyik a víz, hát csorogjon rendesen!
…így történt, hogy NEM-et mondtam elvre, lazítottam szigoron, s végül jobban jártam, mint terveztem!
Középút. Arany középút. Ez az én nagy feladatom. Tudom.
Persze lesz Szilvi edzés is. Majd pénteken. Amikor belefér. Addig meg itthon. Ahogy belefér.
És nem feladtam, csak normalizáltam. Mert nekem ez jó! 😀