Már majdnem összehoztunk egy közös edzést Szilviékkel… De csak nem sikerült, így munka után egyenesen jöttem haza Kecskemétről.
Arra gondoltam, sebaj, megyek futni este, biztos nagyobb szükségem van az inárcsi kardiora, azért alakult így… Itthon a Pasijaim egy kis bicajozáson gondolkodtak. Én meg nem igen szoktam kicsiben gondolkodni, ha már lúd… Így aztán nyeregbe pattantunk és nyomtunk egy ügyes tízest!
…és én nagyon büszke vagyok most! Bodika végig ügyesen, karral jelezte a kanyarodást, szépen figyelt, ahogy Ő mondta: nagyon konceltált! 😀 😀 Azt hiszem, a 10 km nagyon szép teljesítmény egy -mégnincs-hat éves Kisfickótól. Járt is egy nagy gombóc fagyi az út végén a csapzott csapatnak. Természetesen paleo mindenkinek, nem kédés, hogy cukor nélkül!
Nekem már nem dukál vacsi, de Bodicsek egy nagy tál tejbegrízhez csüccsent le. Úgy tűnik, a tányért is megeszi, úgy megéhezett a nagy útban! 😀
Örülök, hogy ilyen kis sporotos Család lettünk… és ez csak egyre jobb lesz idővel, megfogadtuk!